...megpihenni veletek, kozottetek, mellettetek... Jo lesz mar vegre hazamenni. Jo lesz ujra latni titeket. Jo lesz megolelgetni titeket.
Vegre ujra otthon.

Minden nappal csak egyre tavolibb az indulas. Mintha az ora visszafele kezdett volna jarni. Kilatastalan az elottem allo 2 nap. Ugy van, ahogy Apu mondta: biztos ossze kell majd szoritanod a fogaidat "Kisbilli" de ez van, most mar nincs vissza ut. Mar nagyon szoritom. Es csak remelem, hogy vissza tudok jonni ha letelik az ido. Mert meg nem vegeztem el a dolgomat itt. Szoval (egy gyors megkonnyezes-orrfujas utan) biztos vagyok benne, hogy minden percet imadni fogok otthon, de segitsetek hogy ne fajjon visszajonni!!!!

Csak arra vagyom, hogy csendben veletek legyek. A nelkul hogy kerdeznetek: milyen London? Mutass kepeket! Csak ennyi? Jajj, de kar, pedig annyira szeretnem latni.... Es milyen ujra itthon lenni? Miert mesz vissza? Miert nem szereted? Mi ennyire szornyu benne? Es a Peti hogyhogy szereti? es...es...es... Csak hagy elvezzem hogy veletek vagyok, legalabb csak egy kicsit es ne kerdezzetek, milyen...nagyon jo lesz....

MEGYEK HAZA!